2011. április 14., csütörtök

AKUSZTIKUS GITÁR

Ez a torta még azon a hétvégén készült, amikor a kisvakondos és a fradis foci. Amikor ugye sokat okultam. Mivel a tejszínnel bevonás dolog nem igazán jött be így tavasszal a burkolás alá, gondoltam,hogy a feketeerdő ízhez passzolhat a csokiganache bevonás.
Ezzel csak az az egy bajom volt,hogy nem tudtam olyan szépen, egyenletesen elkenni, mint a krémet. A burkolásnál én ezért elég sok hepe-hupát látok.
Ez a torta is képről készült, mértanilag felnagyítottam képről, ezáltal ugye készítettem egy sablont. A sablont használva készítettem két külön kartonsablont is. (Egyet a nyakának, és egyet a testének.) Meg egy másik karton sablont is, ami picit nagyobb, mint a torta maga, mert ott már a burkolás is rá van számítva.
Megint kijött a gáztepsi nagyságból a test és a nyak is. Így 3 gáztepsinyi lapot sütöttem, kakaósat.
A töltelék feketeerdő volt, mint már említettem. A kivágott piskótadarabokat a kartonsablonra helyezve töltöttem be krémmel, és miután kész volt, körbekentem csokiganache-zsal. Így raktam be két darabba a gitártortát egy éjszakára a hűtőbe.
Másnap, mikor kivettem, be sem kellett nedvesítenem a felületét, mert a csokira rácsapódott a pára, ugye hidegből úgymond melegbe került.

A formixot begyúrtam barnára, és először az oldalára tettem feltekert csíkot. Majd a tetejére körülbelülre kinyújtottam, ráhelyeztem, és úgy vágtam körbe,hogy az oldalához igazodtam. Ezután próbáltam az illesztés eltusolni, spatulával. A húrok elkészítésére egy fogpiszkálót használtam és cérnát.
Ennél a tortánál is volt tanulság. Felülről nézzem, mikor összeillesztem, és díszítem, nem oldalról. Jah, és csokiganache nem a legjobb választás burkolás alá, legalábbis nekem nem:)
Jah, és a közepén a kör. Ugye ott egy nagy fánkszaggatót használtam, amivel kiszaggattam a kört, a már beburkolt tortáról. Így ebből a megfontolásból jó volt,hogy a csokiganache ott volt alatta....A másik kört csak pogácsaszaggatóval nyomtam rá.

2011. április 5., kedd

FEKETEERDŐS KISVAKONDOS

Az előző kisvakondos tortám tetszett meg egy nagymamának, és megkért,hogy süssek neki hasonlót. Az unokája Danika lett 3 éves. Ízben feketeerdőt választottak.
A tortában semmi extra nem volt, kakaós piskóta és a szokásos krémjeim.
A kisvakondot már előre elkészítettem,hogy legyen ideje kiszáradni. Csakhogy, most hogy jön a jóidő, bizony száradás helyett szétfolyt:S
Kénytelen voltam a díszítés előtti éjszaka még egy kisvakondot készíteni, amit légmentesen lezártam, és beleraktam egy pohárba, fektetve a hűtőbe. Így meg meglátszódott a gyűrődésnyom. Viszont, mikor kivettem a hűtőből, hogy a tortára rakom, akkor meg megint érdekesen viselkedett. Nem lehetett már formálni rajta, mert csak ragadt, és az ujjlenyomatom ott maradt rajta:(

2011. április 4., hétfő

FRADIS FOCI

Még két tortával az adósotok vagyok, de mégis úgy döntöttem,a hétvégi "termésről" írok.
Lehet most egy ilyen blogban mindenkinek tetsző dolgokat kéne írnom, meg magamat fényezni, a legjobb oldaláról mutatni mindent, stb...
Na de ez a blog nem ezért készült, még szeptemberben. Hanem azért,hogy leírjam a tapasztalataimat, hogy én is és talán mások is tanulni tudjanak belőle!
Szóval. Írtam már focitorta cikket, ez mégis különbözik a többitől.
Ugyanúgy csináltam mindent. Most tejszínes csokoládé volt a töltelék, kakaós piskótával. A tetejét is átkentem a krémmel. Majd jött a burkolás. Nagyon szépen ment már, meg is lepődtem, mennyire gyorsan, ráncmentesen, stb...Aztán a már eltett sütőpapírsablonokat használva készítettem rá az 5-szögeket, amik azért lettek zöldek, mert fradi szurkoló kisfiúnak készült. Aztán kipróbáltam a filc ételfestéket. Hát nem rossz, de tényleg karcolja a burkolatot, ami jelen esetben nem gond, meg el kell találni a szöget, ha egyforma vastagon akarunk írni vele..../Na, azt még gyakorolni kell:) /
Szép és jó volt idáig minden. Készítettem pici zöld felvert tejszínt, és fűcsővel nyomtam a torta aljához füveket. Ekkor vettem észre, hogy a torta ici-pici repedéseket produkál. Olyan, mintha le akarna csúszni a burkolat a tortáról. Mondták már többen is, hogy tejszínre nem jó burkolni, de én még nem tapasztaltam,hogy ennyire nagy gondot jelentett volna. Na, soha többé így!
Szerencsére nem csúszott le a burkolat ünneplésre, de nagy tanulság volt ez, hogy valami mást kell a torta külsejére kennem, a tejszínes krém helyett, mert a jó idő, a tejszín és a formix együtt nem nagyon barátkoznak:)