Zalánom kért ilyen tortát, a 8. születésnapjára, amit február 18.-án, pont a napján meg is ünnepeltünk.
Már szerdán este lesütöttem a piskótákat. A nagy, alsó szinthez 27 cm-es formában sütöttem 8 tojásból vizes piskótát, 2 részletben, és azokat is felezve 4 lapom lett. Ez a sütőm bénasága miatt van mostanában így.............
A felső emelet pedig 18-as karikában 4 tojásos vizes, kakaós piskótából készült, szintén 2 sütésre, és 4 lap lett belőle.
Még aznap este elkészítettem a Mario-t és egy teknőst formixból. Ugye nem kis meló az is,hogy vagy 10-12 féle szín álljon rendelkezésedre, begyúrva.....Naná,hogy menet közben kell sokszor azt is csinálni.
A Mario nagyon pepecs munka volt, apró pici dolgokat kellett rátenni. Gondoltam én,hogy apró. Fogalmam sincs, hogy készítik a pár centis figurákat! Ez hatalmas lett! 370 g és azt hiszem 18 cm magas.......Fekve hagytam kint,hogy kiszáradjon.
A csütörtöki napom arra ment rá,hogy a kis figurákat készítettem, na nem mondom,hogy hálás feladat.
Csütörtök este elkészítettem a krémeket, és betöltöttem a piskótákat, persze egyenként, két külön tortát tettem be a hűtőbe éjszakára.
A krémek:
A kicsibe tejszínes csokoládét tettem, most a csokipudingos verzió, és fele adagot.
A nagyba pedig 2 csomag, azaz 900 g epret (fagyasztottat olvasztottam ki), 100 g cukorral leturmixoltam. Készítettem 1/2 csomag vaníliás pudingból, 2 púpos evőkanál cukorral 2 dl tejjel "sárgakrémet".
Majd ha jól emlékszem 4 dl tejszínnel lazítottam a kettő keverékét. Na és itt történ a bibi!!!!!!!!!!!!
Nem raktam bele étkezési zselatint!!!!!!!!! Nincs gond a tortával, ha nincs benne, de akkor tejszínnel díszítjük. Itt viszont rákerült a borítás, sőt, még egy emelet is.......
Másnap jöttem rá a hibára, mikor próbáltam burkolni. Csütörtök este begyúrtam a két emelet kékjét. A felső emeletet K2-vel, az alsót formixxal burkoltam, ki kellett próbálnom a Krickytől kapott K2-t!:)
Ahogy az alsó szintet beborítottam, azt hittem a guta megüt!
Csúszkált az egész torta a borítás alatt. Levegős lett. de nem tudtam már felemelni vissza a formixet,mert akkor csúszott szét a torta...Majdnem bőgtem, de komolyan. Végül repedt, meg szakadt is, és olyan volt, mintha először burkoltam volna életemben. Pocsék!Valahogy próbáltam a legjobbat kihozni ebből a rossz szituból, de csodát sajna nem tudtam tenni. Aztán beraktam a hűtőbe. Addig leburkoltam a kicsit K2-vel. Tök jó volt vele dolgozni, nagyon vékonyra ki lehet nyújtani, nem szakad, nem reped......Pikk-pakk, megvoltam vele. Na de ezt a nagyra kellett volna varázsolni. Ekkor jött a pánik. A tortás ismerőseimet riadóztattam,hogy segítsenek, mi tévő legyek?
Többször is elhangzott az a javaslat,hogy rakjam egymás mellé a kettőt. Csakhogy Zalán emeletes tortát kért, és ha beledöglök is, azt kell adnom neki.........
Aztán megnyugtattak,hogy elvileg a tartóoszlopoknak tartaniuk kell....
A felső szintet eleve kartontálcára raktam,majd méretre vágtam.
Az alsó szintbe, a szokásos 4 pálca helyett most 8-at raktam, fő a biztonság!:D Aztán ráraktam a felső szintet, mire rájöttünk,hogy oké, de a kartontálca nincs kivágva középen...........Na, le a tetejét, és a férjem segített kilyuggatni a tálcát, majd visszaraktuk. A közepébe olyan hosszút szúrtam, ami leért teljesen az aljáig.
És láss csodát! Egyben maradt!!!!!!!!!!!!!
Aztán rárakosgattam a menet közben gyártott felhőket, bokrokat, falakat, lépcsőket, stb....
A figurák alig fértek fel rá, a barna szörny izék meg sehogy,szóval csak a tetejére. Legközelebb még nagyobb aljat tennék az emelet alá. Viszont így is alig maradt a tálca szélén hely, az is kicsi volt. Azért használtam üvegtálcát, mert ez tart, a sima fémtálca meg már besüppedne....Erre is kell még megoldást találni....
Olyan 7-8 kg volt ez is.
A Mario sehogy nem fért rá, így kistányérra rakva mellétálaltuk. Okés, hogy lehetett volna venni pár centis Mario-t, amit rátehettem volna, de ezt én készítettem, és ennek nagyon örült a fiam!
Mivel majd össze....-rtam magam, mire felemeltem és közlekedtem vele, elhatároztuk,hogy fixen elhelyezzük a tortát, meggyújtjuk rajta a gyertyát, és csak utána hívjuk be letakart szemmel Zalánt.
Így is történt.
Hatalmas örömöt láttam rajta.........Imádta! Azért hibát is talált rajta! :) Az egyik érmén a függőleges bevágás nem függőlegesen lett rárakva, hanem vízszintesen..........
Én csak azt tapasztaltam,hogy ami függőleges volt rajta, a lépcső, és annak az éles fala, az estére totál ferde lett, abból kifolyólag,hogy az alja kezdett kifelé tolódni..........
Felvágni már úgy vágtuk,hogy a közepéből kivettük a hosszú rudat,meg szépen leemeltem a felső szintet. Máskor is így fogom csinálni, kartontálcával.
Szóval közben majdnem szívrohamot kaptam, de azért csak sikerült épségben Zalán elé raknom, és emeleteset.
Azt mondta ez volt eddigi legklasszabb tortája!:)
Egyébként készítettem egy másik teknőst is, egy tüskés hátút, csak annak letörte Ivánom egy pár tüskéjét, pénteken meg még a lába is kitört!:D
Hú,de sok munka volt vele!!!De amikor a fiad örömét látod,akkor minden fáradtságot elfeledsz és tudod,hogy bármi volt is,megérte:)Klassz anyuka vagy és nagyon profi tortakészítő:)Boldog szülinapot Zalánodnak!
VálaszTörlésBrigi, nem kis meló és haj-tépés árán csak összehoztad ezt a szuper tortát. Mindenből tanul az ember lánya...legközelebb már nem vétesz ilyen hibát.
VálaszTörlésÉs hát a végeredmény csodálatos lett , és Zalánod öröme minden fáradtságot megért.
Úgy szeretem az ilyen részletes beszámolókat! Gratula a gyönyörűséges tortáért. Minden szenvedésért kárpótol a manó öröme! :))
VálaszTörlésTökéletes tortát készítettél,egyáltalán nem látszik rajta,hogy sok ügyes-bajos dolgot volt vele.
VálaszTörlésGondolom a kisfiad öröme kárpótolt mindenért:-)
Nagyon ügyes vagy!
Köszönöm a dicséreteket!:)
VálaszTörlés