Nagymamám 72. születésnapjára sütöttem.
Nagyon rég szerettem volna már csésze tortát sütni...
A csíkos megoldás is mozgatta a fantáziámat, és a tejszínes kávékrém kidolgozása is tervbe volt véve.
Ez a torta minderre esélyt adott. Sokat tanultam belőle!
Lássuk.
Egy nagy gáztepsit kibéleltem sütőpapírral, és abba sütöttem 1 nagy piskótát. Hogy mit raktam a tésztába?
- 6 tojássárgája
- 12 evőkanál cukor
- 1 cs. vaníliás cukor
- 6 evőkanál víz
- 10 evőkanál liszt
- 2 evőkanál instant kávépor (én Lidl-eset használtam)
- 1 cs. sütőpor
- 6 tojásfehérje
- csipet só
Ebből a piskótából vágtam 4 karikát, egy nagyobbat és 3 kisebbet. Persze volt átmenet, nem egyforma nagyságúak voltak. A kör kivágásához én egy pici jénai tálat használtam. Jobb híjján...:)Az volt a sablonom:)
A krém, ami váltig állítom,hogy nagyon finom lett:
- 1 cs. vaníliás pudingpor
- 4 púpozott evőkanál cukor
- 4 dl tej
- 3 evőkanál instant kávépor
- 4 dl tejszín
- 1 dl víz
- 1 cs. Dr.Oetker étkezési zselatin
A tejszínt félkemény habbá verem, és ebben az állapotában öntöm hozzá a kihűtött zselatint, majd tovább verem a habverővel, míg kemény nem lesz. Ezután hűtőbe teszem. Csak akkor veszem ki, mikor a pudingom hidegre kihűlt. Ekkor szépen, óvatosan összekeverem a tejszínt a kávés pudinggal. Ezzel töltöm meg a lapokat, amiket egy tányérra rakok, de a nagyobb oldala van lenn, szóval fordítva pakolom, mint ahogy a végén lesz. Kívülről is átkenem a krémmel, majd kihűtöm. Na, itt nekem máris bibi volt, hisz frissen készítettem el, és burkoltam is be. NE! Ne tegyétek. A burkolás előtti napon idáig jussatok el, ha ti is meg szeretnétek sütni!
Szóval....A burkoláshoz formixot használtam. Fehéret és pirosas árnyalatot. A fehér adott volt, csak szépen átgyúrtam a formixot. Abból készítettem a kockacukrokat, a szivecskét, a 72-es számot és a csésze fülét is.
Majd picivel több,mint a felét beszíneztem gél állagú piros festékkel. (Kukoricakeményítővel leszórt munkaasztalon dolgozom a formixszal.) Rudakat sodortam, mind a fehér, mind a pirosas masszából. Egymás mellé tettem a rudakat, felváltva, egy fehér és egy piros. Jó szorosan. Maradt ki piros, azt kinyújtottam,majd egy tányérra borítottam. A tányér formáját kézzel kitapogattam, így adtam meg a formáját a csészealátétnek.
Aztán úgy döntöttem, hogy akkor nem is tálcázok, hagyom ezen a tányéron a formixot. A rudakat kinyújtottam, így egybeértek a csíkok, és kilapultak. Na, ezt még gyakorolnom kell!!! Egy, nem nagyon akartam összragadni, mivel kukoricakeményítőztem, a másik pedig, hogy nekem baromira hullámosak és nem egyenesek lettek a csíkok. Jah, és még maradt egy a csésze aljára is, mármint burkoló anyag. Azzal kezdtem.
Így már nem a krémbe mászkáltam, hanem egyik kezem a csésze alján, másik a csésze tetején volt, és úgy borítottam a kinyújtott lapra. Majd tekertem fel, szépen rásimítva közben a burkolóanyagot. Na itt ittam meg a levét annak,hogy friss volt a kenés, hisz nem fagyott ki formára. Ezért nem lett annyira szép, és megtartott a csésze körvonala. Na, és persze szakadt is menet közben a formix, hát miért is ne? Aztán a megmaradt anyagról leszedtem a piros részt, újragyúrtam és egy vastagabb csíkot sodortam belőle, ez lett a csésze felső szegélye. Ja, nem is írom...Persze, közben átborítottam a tányérra, és pofával lefelé, mint ahogy eddig dolgoztam vele. Szóval felül kilátszott a piskóta. Szépen lekentem krémmel. Oldalára ragasztottam a fület, a szivecskét, a 72-est (ezekhez találtam otthon kiszúró formát), én momentán ecsetet és sima vizet használtam ragasztásnak. 2 dl tejszínt 1/2 cs. étkezési zselatinnal elkészítettem, de utólag már többet vernék fel!!!!!Mivel keveseltem, felstócoltam még a krémből, és arra vittem fel a habot, nagy szájú csillagkinyomócsővel....Majd megszórtam kakaóporral...
A tányér mellé raktam a kockacukrokat is. Szerettem volna még kanalat mellé rakni, meg csináltam marcipán kekszet is, de már nem fért volna....
Szóval így készült a csésze.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése